Választás a múlt emlékei és a jövő lehetőségei között.

Egy új korszak vette kezdetét az Európai Unió és az Egyesült Államok viszonyában, amelyet a tengerentúlon megfigyelhető jelentős politikai elmozdulás is befolyásolt. Trump elnök Ukrajnához és Európához fűződő viszonya sok fővárosban meglehetősen intenzív reakciókat váltott ki. Elon Musk, az elnök közeli tanácsadója, valamint JD Vance alelnök szoros együttműködésben kemény bírálatokat fogalmaztak meg az EU és számos uniós tagállam, így Románia irányába, mindez csupán egy hét leforgása alatt. Az öreg kontinensen sokan a legrosszabb időszakot élik meg az elmúlt 35 évben. Ezekről a kérdésekről Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselővel folytattunk eszmecserét.

Az Egyesült Államok intézkedései valóban meglepték és sokkolták Európát.

Feltűnő gyorsasággal változik a helyzet Washingtonban. Olyan átalakulás zajlik, amire legutóbb 1989-ben, a kommunista rendszerek összeomlásakor volt példa Európában. Akkor a bipoláris világrendet felváltotta egy unipoláris struktúra, amely most úgy tűnik, hogy a végéhez közelít. Nehéz megalapozott következtetéseket levonni néhány beszédből vagy hivatalos bejelentésből, még akkor is, ha azok a legmagasabb amerikai politikai körökből érkeznek. Sok esetben a valóságtartalmuk is megkérdőjelezhető. Például Trump azon kijelentése, miszerint Zelenszkij népszerűsége csupán 4%-os, ellentmond a valóságnak, hiszen az ukrán elnök bizalmi indexe valójában legalább tízszer magasabb. A kereskedelmi kapcsolatok helyzete is kérdéses, mivel ma már nyilvánvaló, hogy a gazdasági és a biztonsági politika szorosan összefonódik. Az amerikaiak Európától való eltávolodása nem új jelenség, ezt fontos kiemelni. Ez a tendencia már Obama elnöksége alatt megkezdődött, és Trump első mandátuma alatt számos intézkedés született ebben a szellemben, amelyeket a Biden-adminisztráció sem törölt el, csupán részben felfüggesztett. A folyamat tehát folytatódik. Ugyanakkor kérdéses, hogy a klasszikus diplomáciai eszközök továbbra is érvényesek maradnak-e – Trump számára legalábbis úgy tűnik, hogy már nem.

- Románia is a Fehér Ház célkeresztjébe került.

Sokan úgy vélik, hogy az amerikai alelnök Romániát kritizáló beszéde nem a legmegbízhatóbb adatokon alapul, és hogy egy szilikon-völgyi gazdag üzletember komoly hatással van erre a diskurzusra. Az én véleményem viszont az, hogy ez egy téves szemlélet. A valódi kérdés az, hogy miért hiányoznak a pontos információk, és ki vállalja a felelősséget azért, hogy a washingtoni adminisztráció, vagy bármely más ország vezetése hiteles adatokat kapjon Romániáról. Nyilvánvaló, hogy ennek a feladatnak a bukaresti hatóságoknak kell eleget tenniük; az ő felelősségük, hogy megbízható, részletes és átfogó információkkal lássák el partnereiket.

- Belföldön is ezt vetik a hatóságok szemére, hogy nem magyarázták meg kellőképpen az elnökválasztás érvénytelenítését kiváltó okokat, és nem hoztak nyilvánosságra több információt.

- Ha kétségbe esünk, hogy egy amerikai alelnök kioktat bennünket demokratikus értékeinkből, mondván, hogy törékeny az a romániai demokrácia, amelyet pénzügyi beavatkozással ki lehet billenteni medréből - hát igaza van, persze hogy törékeny a romániai demokrácia, ezt mi tudjuk. Ettől megsértődni szerintem gyerekes. Bukarest magyarázattal tartozik a román társadalomnak és a külföldi partnereknek is a tavalyi választásokkal kapcsolatosan, remélhetőleg a következő időszakban tisztázzák a helyzetet.

Az új amerikai hatalom nem csupán Romániát, hanem szinte az egész kontinenst a figyelmébe vonta.

Donald Trump elnöki politikája és Európához való viszonya figyelmeztető jelzés kell, hogy legyen számunkra – egy hasznos figyelmeztetés, hiszen 2014 óta, a Krím annexióját követően az Európai Unió csupán halogatta a fontos döntéseket. Az Ukrajna ellen irányuló agresszió nem 2022-ben kezdődött, hanem már 2014-ben megkezdődött, és azóta csak a háború intenzitása fokozódott. Sőt, a helyzet gyökerei akár 2008-ra is visszavezethetők, ha a Moszkva és Európa közötti viszony megváltozását nézzük. Sajnos, három év elteltével sem bukkantunk még hatékony megoldásra, és a jövőbeli lehetőségek sem körvonalazódnak érdemben. Úgy érzem, hogy egy jelentős átalakulás küszöbén állunk, ahol a bizonytalanság uralkodik, de egy dolog biztos: Európának eljött az ébredés ideje. Szükség van egy közös európai védelmi politikára, amely nem ütközik a NATO kereteivel, hanem kiegészíti azt. A NATO továbbra is egy fontos és működőképes szövetség, ám a jövőbeli változások, amelyek ott végbemehetnek, számomra rejtve maradnak, hiszen nem vagyok védelmi politikai szakértő, de egyértelműen érezhető, hogy a szövetségen belül is változások vannak kibontakozóban.

Észlelhető, hogy a kereskedelempolitika és a biztonságpolitika közötti összefonódás mára sokkal szorosabbá vált, mint két évtizeddel ezelőtt. A transzatlanti kapcsolatok több alappillérre épülnek, és ezek a világ legnagyobb kétoldalú viszonyát képviselik. Ezért érthető, hogy a helyzet sorsdöntő jelentőséggel bír. Ha az egyszerű emberek perspektívájából vizsgáljuk a helyzetet mindkét oldalon az óceánon, világosan látható, hogy közös igényük a biztonság, valamint az olcsó, könnyen hozzáférhető és jó minőségű áruk és szolgáltatások iránti vágy. Kétséges, hogy bárhol is örömmel fogadnák a védővámok következtében bekövetkező áremelkedéseket. Az Európai Unió jelezte, hogy nyitott a párbeszédre, és célja, hogy mindkét fél számára előnyös megoldásokat találjon.

- Washington egyre inkább azt üzeni Európának, hogy tegyen rendet saját portáján, és hallgassa meg saját állampolgárait.

Úgy vélem, hogy Európa fővárosaiban nem érdemes sajnálkozni azon, hogy egyes amerikai elnökök kedveltek bennünket, míg a jelenlegi vezető nem osztja ezt a lelkesedést. A lényeg nem csupán az, hogy ki mit gondol rólunk, hanem hogy itt, Európában olyan mélyreható folyamatok zajlanak, mint a zöld átállás, a klímaváltozással kapcsolatos aggodalmak, valamint a rengeteg új szabályozás és az energiaköltségek növekedéséhez vezető döntések, amelyek a lakosság széles rétegei számára elfogadhatatlanok. Az egyéni mobilitás nem lehet luxus, és a lakások fűtése (vagy éppen nyáron hűtése) nem lehet elérhetetlen sokak számára. Például a 2023/24-es télen az EU állampolgárainak körülbelül 10%-a, azaz 40-45 millió ember nem tudta biztosítani lakása megfelelő fűtését. Ez számomra elfogadhatatlan egy olyan övezetben, amely a világ leggazdagabbjának számít. Európában sokszor elkerüljük a migrációval, közbiztonsággal és más, a társadalmakat megosztó témákkal való foglalkozást, amelyek politikai polarizációt idéztek elő. Ezt láthattuk az ausztriai és franciaországi választások során, valamint a legutóbbi németországi választások alkalmával is, ahol a jobbközép kereszténydemokraták (CDU) nyertek, de nem érték el a 30%-t, ami a párt történetének második legrosszabb eredménye. Ezzel szemben a CDU-tól jobbra álló AfD közel 21%-ot szerzett, ami komoly pszichológiai határt jelent. A hagyományos CDU nem tudta átlépni ezt a küszöböt, míg a politikai karanténba zárt AfD sikeresen megtette. Ráadásul két szélsőbaloldali párt összesen közel 14%-ot ért el, bár csak az egyik (die Linke) juthatott be a parlamentbe. Ez azt jelzi, hogy a német társadalom egyharmada radikális erők mellett tette le a voksát! Mindezek alapján érdemes alaposan megvizsgálni, miért váltak ennyire elégedetlenné az emberek Európa-szerte. Nálunk is hasonló a helyzet, tavaly a választások világosan a protest szavazás jegyében zajlottak, és az elégedetlenség továbbra is érezhető.

Brüsszel hangulata egyedi és sokszínű, tele ellentmondásokkal és élénk energiával. Az utcákon sétálva érezni lehet a politikai feszültséget, ami a döntéshozatali központ mivoltából fakad, miközben a kávézók teraszain barátságos beszélgetések zajlanak. A különböző kultúrák találkozásának köszönhetően sokszor színes és vibráló a légkör, de a bürokrácia súlya néha lehangolóan nehezedik a városra. Az épületek, amelyek a múltat és a jövőt ötvözik, tükrözik a város történelmét, miközben a modern művészetek és kezdeményezések friss impulzusokat hoznak a mindennapokba. Összességében Brüsszel hangulata egy folyamatosan változó, dinamikus színjáték, ahol a hagyomány és a modernitás találkozik.

- Az EP-ben is van egy olyan elég tágas hozzáállás, hogy az USA-ban volt egy jó elnök, most pedig egy rossz elnök. Szerintem hibás megközelítés, ha értékalapú politikában hiszünk, akkor ki kell tartanunk értékeink mellett. A tavalyi választási szuperévben azt mondtuk, hogy meghallgatjuk az emberek hangját, a zöld átállásról, a drágulásról, a középosztály lecsúszásáról. Mindezt be is kell tartani. Nem lehet ráerőltetni a társadalomra olyan reformokat, amelyek tönkre teszik iparunkat, hátráltatják versenyképességünket, korlátozzák a kreativitást, csak azért mert kitűztünk bizonyos célpontokat, még ha fontosak is. Nem arról van szó, hogy visszatekerjük az időkerekét, hanem olyan ütemben kell végrehajtani a reformokat, amelyet a társadalom képes megemészteni, különben árt számos társadalmi és gazdasági kategóriáknak. Európában szociális piacgazdaság működik, éppen ezzel különbözünk a nyers kapitalista USA-tól. Mi a szociális piacgazdaság? Tulajdonképpen maga az európai életmód. Ehhez pedig nem szabad elveszítenünk az állampolgárok támogatását.

Az orosz-amerikai tárgyalások kapcsán egyre többen utalnak a második Jaltára. Mit gondol erről a fejleményről?

Nem tudok egyértelmű válaszokat adni Trump elnök ellentmondásos döntéseire, hiszen azok sokszor nehezen érthetők. Ő is békét szeretne Ukrajnában, de ezt mindenki szeretné, különösen az ott élő ukránok. A béke eléréséhez azonban konkrét lépések szükségesek, főként diplomáciai szinten, hiszen a béke végső soron emberekről szól. Ha viszont olyan irányt választanak, ami figyelmen kívül hagyja az emberek akaratát, azt nehéz értelmezni. Ha az egyik oldalról hangzatos ígéretek érkeznek, majd válaszul újabb hasonló ígéretek jönnek a másik oldalról, az nem fogja elősegíteni a békét. A kölcsönös nagyotmondások párbeszédeként való értelmezése inkább a béke esélyeit csökkenti. Remélem, hogy nem fenyeget minket egy újabb Jalta, mert az számunkra rendkívül kedvezőtlen lenne, hiszen Románia és Erdély földrajzi elhelyezkedése nem változik. Peremvidéken élünk, és ez nem tegnap kezdődött, hanem már száz évvel ezelőtt is így volt, és sajnos valószínű, hogy a jövőben is így marad. A peremvidékeken mindig éles a helyzet, és erről már van tapasztalatunk. Ezért rendkívül fontos a belső politikai válságok megoldása. A változásokra május 4-én és 18-án kell sort keríteni, amikor az egész romániai társadalom, románok és magyarok egyaránt, a múlt és a jövő között kell, hogy döntsön. A külső beavatkozásra vonatkozó panaszkodás – legyen az Moszkvától vagy éppen Washingtonból – nem fog megoldást hozni. Nekünk magunknak kell meghoznunk a döntéseket a szavazópecséttel. Szerintem nem helyes azt mondani, hogy Kelet és Nyugat között kell választanunk; valójában a múlt és a jövő között kell döntenünk. Meggyőződésem, hogy a jövőnket nem Moszkva, hanem Budapest, Bécs és Brüsszel határozza meg.