Vavra Bence megfogalmazása szerint: "A partnerem kiválóan érzékeli, hol húzódik az ízlésesség határa."

Jelenleg is izgalmas fordulatokat hoz a Sztárban Sztár All Stars, ahol Vavra Bence folyamatosan az élmezőnyben teljesít. Ez nem meglepő, hiszen már az első alkalommal is ő vihette haza a legsokoldalúbb előadónak járó díjat. A legutóbbi beszélgetésünk során arról faggattuk, hogyan változott meg számára a verseny, mióta apukaként lép színpadra. Kiderült, hogy a különböző feladatok közül melyik volt a legnagyobb kihívás számára, valamint mesélt a Stohl Andrással való kapcsolatáról is. Emellett bepillantást nyertünk a jövőbeli terveibe is, ami a műsor befejezése után várja őt.

Tudható rólad, hogy körülbelül két éve hátraléptél egyet, és visszavonultál a nyilvánosságtól: vidékre költöztél a pároddal, másfél éve pedig édesapa lettél. Amikor megkerestek téged azzal, hogy szeretnének meghívni a Sztárban Sztár All Starsba, akkor meddig kellett győzködni, hogy igent mondj a felkérésre?

Egyáltalán nem volt kétségem a döntésemet illetően. Nagyon élveztem ezt a műsort, amikor részt vettem benne. Mindig is úgy éreztem, hogy ez az a formátum, amelyben értékes hozzájárulást tudok nyújtani. A párom az elejétől fogva maximálisan támogató volt, de alaposan átbeszéltük, hogy mivel jár majd ez az új kihívás. Egyrészt tisztában voltunk azzal, hogy több elfoglaltságot jelent, ami kétségkívül hatással lesz a mindennapi életünkre. Másrészt a nyilvánosság is része ennek a műsornak, így azt is részleteztük, hogyan szeretnénk kezelni ezt az aspektust. Természetesen továbbra is igyekszem megóvni a magánéletemet, ahogyan eddig is tettem, de alapvetően nem volt kérdés számomra, hogy részt veszek-e vagy sem.

Milyen különbségek vannak apukaként a műsorra való felkészülés során?

Úgy érzem, hogy teljesen másképp állok ki a színpadra. Nyilván ez most nagy részben annak is köszönhető, hogy korábban nagyobb volt a tét: abban az időben az volt a legfontosabb, hogy itt jól szerepeljek, ez volt az, amit a legjobban szerettem volna, és persze emiatt egy kicsit másként is álltam a feladatokhoz.

A fókuszom teljesen átalakult; most már egészen más indíttatásból csinálom ezt az egészet. Teljesen új érzés felállni a színpadra, tudva, hogy mindaz, amit csinálok, egyszer majd a Babó szemében is tükröződni fog. Szeretném, ha büszke lenne rám, amikor visszanézi ezt a pillanatot. Emellett rengeteg új érzelem és tapasztalat gyűlt össze bennem, ami három évvel ezelőtt még nem volt jelen. Másképp látom a világot, mint Vavra Bence, és ez a változás nyilvánvalóan megjelenik a színpadon is.

Milyen módon zajlik a felkészülés? Elvonulsz egy csendes helyre, és egyedül mélyedsz el a gyakorlásban, vagy inkább a családod támogatását élvezed, ahol mindenki hozzáteszi a saját ötleteit?

Közösen vágunk bele ebbe a kalandba! Mindketten figyelünk egymásra, miközben remekül érezzük magunkat. Táncolunk és énekelünk együtt, ez igazán nagyszerű közös élmény! Ráadásul otthonról érkeznek a legélesebb megjegyzések is, ami mindig segít a fejlődésben.

Azokra a finom részletekre is kitér, amelyekben még lehetőség van a fejlődésre: például, hogyan tartsam másképp a kezemet vagy a testtartásomat, és mit tehetek, ha a hangom még nem teljesen hasonlít az eredeti előadóéra. Ezek az irányelvek segítenek abban, hogy új ötleteket kapjak arra, miben érdemes változtatnom, és amikor azt tapasztalja, hogy a produkció már kerek és teljes, szabadon elengedhetjük, vihetem magammal.

Mikor egy előadó karakterét figyeljük, az első dolog, ami megragadja a figyelmünket, gyakran a mozgás. A testbeszéd, a gesztusok és a színpadi jelenlét mind-mind árulkodnak a karakter belső világáról. Azonban a hang, a beszéd intonációja és a kiejtés is kulcsszerepet játszik a karakter megértésében. Tehát, ha választanom kellene, azt mondanám, hogy a mozgás az, ami elsőként felhívja a figyelmet, de a hang adja meg a végső mélységet a karakternek.

Először mindig a hangra figyelek, mert számomra ez az alap. Ez az, ami mindennek a kiindulópontja. Aztán következik a mozgás, és ebben a folyamatban lépésről lépésre minden darabja a helyére kerül. Végül elérkezik a finomhangolás szakasza, amikor már tisztában vagyok azzal, mit tesz a testem, hogyan tudom tökéletesen visszaadni valakinek a hangzását, és emellett úgy mozogni, ahogyan ő. Ezt követi az utolsó simítás, amikor a kis csapatommal együtt finomítjuk a végeredményt, hogy igazán tökéletes legyen.

Ha már a kritikusoknál járunk: van a zsűriben olyan személy, akinek a véleménye számodra kiemelten fontos?

Ha Hajós András megdicsér, az kifejezetten jól esik, mert ő, ugye, nem osztogatja könnyen az elismerést, és például Liptai Claudia szavai is minden alkalommal nagyon sokat jelentenek. Próbálok nyitott füllel állni ott, a zsűri értékeléseknél, hogy bármilyen tanács elhangzik, azt megfogadjam, vagy éppen, ha megemlítik, hogy milyen szám az, amit szívesen látnának tőlem, azt megjegyezzem. Mert szerintem, ez a verseny pont attól lesz jó, ha az ember minél több olyan karakter mögé próbál beülni, amelyek esetleg nagyon távol állnak egymástól, vagy akár a saját személyiségétől. Ha kritika éri a produkciót, akkor azt is megpróbálom oda elrakni, ahova kell.

Minden egyes adásban látható, ahogy Stohl András hihetetlen lelkesedéssel szurkol neked, és ez a képernyőn keresztül is érezhető, hiszen olyan erős a köztetek lévő kapcsolat. Volt olyan produkciód az idén, ami annyira megérintette, hogy könnyekig hatotta magát, majd te azonnal leszaladtál a színpadról, hogy megöleld őt. Igazán mondhatjuk, hogy ő a műsorban betöltött apafigura szerepét játssza számomra?

Bucit igazán nagyra tartom. Ő egy kivételes ember, aki mindig mások segítésére törekszik. Emellett hihetetlen szakmai tudással rendelkezik, és mindent 150%-os odafigyeléssel végez, szinte már hipnotikus fókuszáltsággal. Az egyik legfontosabb dolog, amit tőle szeretnék elsajátítani, az az, hogy amikor belép a stúdióba vagy fellép a színpadra, akkor kizárja a külvilágot, és teljes energiáját a feladatára összpontosítja. Ugyanakkor soha nem feledkezik meg a partnereiről sem; azonnal ott van, ha bárkinek segítségre van szüksége. Emlékszem, amikor a Sztárban sztár egyik adásában a Grease ikonikus dalát adtuk elő, és én voltam Olivia Newton-John. Ez számomra igazi kihívás volt, hiszen rendkívül nehezen tudtam leküzdeni a gátlásaimat.

Valójában ennek a játéknak az igazi titka abban rejlik, hogy élvezni kell a folyamatot. Ha az ember túlságosan feszülten áll hozzá, az csak hátráltatja a teljesítményt. Az élvezet és a lazaság kulcsfontosságúak ahhoz, hogy igazán jól teljesítsünk.

Most már világos, hogy Olivia Newton-John megformálása komoly kihívást jelentett - volt esetleg más feladat is a két sorozat során, ami annyira nehéznek tűnt, hogy úgy érezted, a határaidat feszegeted?

Marilyn Manson volt az egyik olyan karakter, akinek a - nos, mondjuk úgy - meglehetősen különc megjelenése távol állt tőlem, és kezdetben úgy éreztem, hogy ez igencsak komoly kihívás lesz. Ez a helyzet egészen addig tartott, amíg fel nem öltöttem a maszkot, a ruhát, a kontaktlencséket és a haj kiegészítőit. Akkor jöttem rá, hogy ugyanazt a folyamatot tudom végigcsinálni, mint eddig, és hirtelen elkezdett életre kelni a figura! Az idei évadban hasonló élményem volt Freddie Mercury kapcsán, de egy másik nézőpontból. Az én átalakulásomhoz óriási mértékben hozzájárul, ha látom, hogy mennyire kísértetiesen tudok hasonlítani az eredeti előadóhoz. Ekkor tudom teljesen elengedni Vavra Bencét. Persze, minden szerepnek megvan a maga kihívása; van, ahol például a tánctudásomnak kiemelkedőnek kell lennie.

Persze, íme egy egyedi megfogalmazás: "Képzeld el, ahogy a tűsarkú cipők elegáns, magassarkú vonalain lépkedve egy különleges aura lengi körül az embert. Minden lépés egy kis magabiztosságot csempész a napba, és a talajra érkező léptek zöreje mintha egy külön dallamot játszana, mely csak a stílus és a nőiesség ünnepléséről szól. A tűsarkú nem csupán lábbeli, hanem egy kifejezőeszköz, amely megmutatja, hogy a viselője bátor és határozott."

Hát, igen, a női karakter az mindig extra kihívás. Ezek a típusú feladatok, egyébként, mindig embert próbálók. Egyrészt a hangi adottságok miatt, másrészt azért, mert ugye teljesen másképp mozog egy nő, mint egy férfi.

Milyen terveid vannak a műsor után, mivel töltöd a hirtelen felszabadult órákat?

Szeretnék összerakni egy olyan produkciót ahol minden úgy történik, ahogy azt én megálmodtam. Ez valószínűleg több időbe telik majd, de nem akarok kompromisszumokat kötni, bármit erőltetni, vagy elkapkodni. Most kezdődik majd a háttérmunka, és remélhetőleg jövő nyár elején, egy koncert formájában, meg tudom mutatni azt, amin már évek óta gondolkozom, és most már dolgozni is fogok - úgy, ahogy mindig is szerettem volna, megalkuvás nélkül. Erről szól majd valószínűleg az év eleje. Egy szerepléstől mentes, csendesebb időszak következik ezután.