Fedezd fel a Memento Park lenyűgöző világát egy virtuális sétán! Merülj el a múlt emlékeiben, és barangolj a kommunista időszak szobrainak sokszínű táján. A park nem csupán művészeti alkotások gyűjteménye, hanem történetek és emlékek szövevénye is, amelye
A Tanácsköztársaság emlékműve, amely Kiss István szobrászművész keze nyomán született 1969-ben, lenyűgöző művészi teljesítmény. (A ruházatot Demeter Richard, míg a napszemüveget Dolce&Gabbana tervezte.)
A parkban a kommunista rendszer ideológiai alapjait és vezéralakjait dicsőítő, egykor köztéren álló szobrokat és emlékműveket gyűjtötték össze, lehetőséget biztosítva ezzel a történelmi korszak kritikai és a diktatúrával kapcsolatos emlékezet feldolgozására és megőrzésére.
Holp Judittal, a Memento Park turizmusért és civil kapcsolatokért felelős igazgatójával beszélgettünk a két évig tartó szoborvitákról, a gyógyulás folyamatáról, a kollektív emlékezetről, valamint a park és divat összekapcsolódási lehetőségeiről.
A szoborpark kapuit 2000-ben nyitotta meg a nagyközönség előtt, célja pedig az volt, hogy a művészetet közvetlen kapcsolatba hozza a természettel, és lehetőséget biztosítson a látogatóknak, hogy egyedi élményeket szerezzenek a kortárs szobrászat világában. A park nem csupán egy kiállítótér, hanem egy olyan inspiráló környezet, ahol a műalkotások és a természet harmóniában léteznek, valamint a közönség aktívan részt vehet a művészettel való interakcióban.
A politikai rendszerváltozás 1989 és 1990 között zajlott le Közép-Kelet Európában, ahol a társadalom már 45 éven át élt a diktatúra árnyékában. Ebből a sötét korszakból való kilépés egyik különleges megnyilvánulása a Memento Park létrejötte, amely egyedülálló Magyarországon, Budapesten valósult meg. A lakosság itt úgy döntött, hogy érdemes megőrizni az államszocializmus idejéből származó, a politikai akaratot tükröző köztéri szobrokat. Ez a kezdeményezés, amely alulról jövő, valódi közösségi mozgalomként indult, más rendszerváltó országokban nem található meg. Ráadásul, a korabeli rendszerváltó pártok érzékenysége és támogató hozzáállása a projekt iránt szintén figyelemre méltó, hiszen ez a sokszínű politikai tájban valódi ritkaságnak számít.
A '90-es évek elején Budapest utcáin egy különleges társadalmi és politikai mozgalom bontakozott ki, amely a közterek művészi örökségének jövőjéről szólt. 1990 és 1992 között a város kerületei önállóan, a helyi lakosok bevonásával határozhatták meg, hogy mely szobrok maradjanak helyükön, és melyeket kellene eltávolítani. A közvélemény-kutatások adatai szerint a budapesti lakosság csupán 20%-a támogatta a szobrok megsemmisítését, míg a megőrzés mellett 80% állt ki – ez a szám rendkívül figyelemreméltó volt. A viták végső lezárásában politikai elemzők, szociológusok és városvédők játszottak kulcsszerepet, és végül a közönség által újraértelmezett szobrok megmaradtak, míg azok, melyeket a politikai propaganda végérvényesen megbélyegzett, eltávolításra kerültek.
Említenél egy konkrét példát, ahol sikeresen megvalósult az újraértelmezés kísérlete?
A III. kerület egy különleges emlékműve állt, amely egy légies nőalakot örökített meg, köpenyén pedig egy kicsiny, 15x15 cm-es ötágú vörös csillag díszelgett. 1991-ben a Fővárosi Közgyűlés határozata szerint a szobor helyén maradhatott volna, de néhány helyi csoport nem értett egyet ezzel a döntéssel, és végül ledöntötték a szobrot, sőt, az ismeretlen vandálok még a fejét is eltávolították. Ifj. Szabó István szobrászművész, aki a művet alkotta, új fejet készített a nőalak számára, és eltávolította a vörös csillagot is. Így a szobor 1999-től a három település egyesülésével létrejött Bátonyterenye kisterenyei főterén kapott új otthont, immár 'Flóra' néven ismertté vált.
Milyen szép, hogy a diktatúra lenyomatainak sorsáról egy ilyen demokratikus döntés született.
Az idegenvezetők, történészek és látogatók között folytatott beszélgetések során rendszeresen felmerül ez a kérdés. E diskurzusok során arra a következtetésre jutunk, hogy a Kádár-korszak kultúrpolitikája, valamint a puha diktatúra sajátos jellege volt az, ami elősegítette a magyar társadalom számára a rendszerváltásra való felkészülést. A 35 évnyi irányított kultúra a művészetek, a zene és a film révén teret adott a traumák és feszültségek - bizonyos mértékig - való feldolgozásának. Nehéz lenne párhuzamot vonni a magyarországi '70-es és '80-as évek, valamint a lengyel vagy román helyzet között; míg a magyar társadalom a rendszerváltás idején már viszonylag kevesebb feszültséget élt meg a köztéri szobrok iránt, a kérdés az, hogy egy váratlan kataklizma esetén mihez nyúlhatna a nép, ha nem a szimbólumokhoz, amelyek évtizedeken át képviselték a múltat.
Nyilvánvalóan a tárgyi emlékek ellen irányuló lépések, hiszen a politikai vezetők egyébként is megbuktak. A többi rendszerváltó országban az évek és évtizedek során fokozatosan eltávolították és megsemmisítették a tárgykultúrát. Csak nálunk valósult meg egy olyan korszakos és előremutató megoldás, amely ennyire aktuális. Ráadásul, amikor a fővárosi közgyűlés kulturális bizottsága kiírta az építészeti tervpályázatot, a megemlékezés mellett elkötelezett többség olyan javaslatokra számított, amelyek nem gúnyos vagy ironikus megközelítést alkalmaznak, hanem inkább a téma mélyreható feldolgozását segítik elő.
A Memento Park, vagy ahogy koncepcionálisan hívják, "Egy mondat a zsarnokságról" emlékpark, Eleőd Ákos Ybl- és Podmaniczky-díjas építész munkája. Az ő politikai semlegességgel átszőtt kreatív víziója a feldolgozás és emlékezés lényegét hordozza, amely nemcsak a park létrejöttének pillanatában, hanem a látogatás során és a jövőben is érvényesül. Ez a hely nemcsak a magyarok számára kínál lehetőséget a reflexióra, hanem mindazoknak, akik valaha a diktatúra elnyomása alá kerültek.
A Memento Park különleges szerepet játszik a magyarok kollektív emlékezetében, hiszen nem csupán a kommunista múlt emlékét őrzi, hanem egyúttal a történelmi reflexió és az identitásformálás színtere is. A parkban található szobrok és emlékek nemcsak a múlt árnyait idézik fel, hanem lehetőséget adnak a társadalom számára, hogy szembenézzen a történelemmel, megértse annak hatásait, és elgondolkodjon a jövőről. Ez a helyszín nem csupán a nosztalgia vagy a bánat helye, hanem egyfajta párbeszédet is generál a különböző generációk között. A látogatók számára lehetővé teszi, hogy saját tapasztalataikat és érzéseiket összekapcsolják a történelemmel, miközben a közös emlékek révén erősödik a közösségi identitás. A Memento Park tehát nem csupán egy múzeum, hanem egy élő emlékhely, amely folyamatosan formálja a magyar társadalom emlékezetét és segít abban, hogy a múlt tanulságait a jelen és a jövő szolgálatába állítsuk.
Mindenki másképp élte meg az államszocializmus diktatórikus az időszakát. Tágan véve 45 évről beszélünk, s ez a periódus két részre oszlik, a Rákosi-korszak kemény- és a Kádár-éra puha diktatúrájára. Az sem mindegy ám, hogy kit milyen életszakaszban ért el ez az időszak.
A legfrissebb divatanyagunk és kollaborációnk kapcsán szeretném hallani a véleményedet: hogyan hat rád, amikor a divat egy erőteljes helyszínnel találkozik? Úgy gondolod, hogy a kollekció függetleníthető a választott helyszíntől, vagy éppen ellenkezőleg, elvárható, hogy valamilyen szinten tükrözze azt? Mennyire formálja a helyszín a divat üzenetét és hatását?
A divat egy varázslatos kifejezési forma, amely képes ötvözni a disszonanciát és a harmóniát, mint egy zenei kompozíció. Merész döntésekkel és kreatív kombinációkkal még a legszokatlanabb helyszínek is új értelmet nyerhetnek, amikor a legélénkebb, rózsaszínű hangulatú ruhák vagy tematikusan illeszkedő öltözékek jelennek meg rajtuk. A stílus tehát nem csupán egyéni megnyilvánulás, hanem egy izgalmas párbeszéd a környezettel, amely lehetőséget ad arra, hogy a látszólag ellentmondásos elemek is összhangba kerüljenek.
Bármely fotózás, filmforgatás vagy videóklip készítése során érdemes kiemelni, hogy a Memento Park kiváló háttérként szolgálhat, és nem szükséges mindig a megszokott sémákhoz ragaszkodni. Természetesen, ha valakinek a művészi víziója ezt megkívánja, teljes mértékben támogatjuk az elképzeléseit! A divat és a művészet lényege éppen az, hogy szabadon szárnyalhasson: egy jól kidolgozott koncepció bármilyen helyszínen megállja a helyét.
