Volt alkotmánybíró: szükséges a korrekció.
Varga Attila, egykori alkotmánybíró, a Maszolnak kifejtette, hogy a mulasztás javítható, amiért a törvény az alkotmánybíróság előtt megbukott. Ezen felül akár változtatás nélkül is újra be lehet nyújtani a javaslatot.
Hétfőn a bíróságok és ügyészségek nyugdíjazási feltételeit érintő jogszabályt alkotmányellenesnek nyilvánították, ám a döntés nem a törvény tartalmával, hanem annak formai hiányosságaival kapcsolatos. A legfelsőbb bíróság által benyújtott beadványt a kormány felelősségvállalással elfogadott jogszabálya ellen fogadták el. Sajtóforrások szerint az alkotmánybírák kifogásolták a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) véleményezésének hiányát is.
Varga Attila, a volt alkotmánybíró, a Maszolnak adott interjújában hangsúlyozta, hogy bár a konkrét indoklás részleteit nem ismerte, a korábbi joggyakorlatok alapján a döntésre számítani lehetett. Kifejtette, hogy ha egy törvényt formai okok miatt utasítanak el, akkor általában a tartalmi vizsgálatra egyáltalán nem kerül sor. Rámutatott arra is, hogy vannak olyan szakhatóságok, amelyek véleménye kötelezően szükséges, még ha ez a parlamentet nem köti semmire. Hozzátette, ha a törvényalkotók csupán azért találják alkotmányellenesnek a jogszabályt, mert nem kértek véleményt a Legfelsőbb Bíró Tanácstól (CSM), akkor ennek a hiányosságnak a kijavításával a törvény változatlan tartalommal újra benyújtható.
Érdeklődésünkre válaszolva kifejtette, hogy ellentétben más egykori alkotmánybírókkal, ő nem kívánja kommentálni a bírók nyugdíjáról szóló jogszabály részleteit, mivel ez már nem tartozik a hatáskörébe, és nem ismeri kellőképpen a témát. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy aggasztónak tartja a jogszabály körüli feszültséget, amelyet "élet-halál" kérdésként tálaltak, mintha az ország és a kormány jövője ezen múlna. Rámutatott, hogy ezzel nyomás alá helyezik a döntéshozókat. Kiemelte, hogy a múltban már előfordult, hogy az alkotmánybíróság előtt megbukott egy törvény, és ilyenkor szükséges a jogszabály korrekciója.
Szerinte sok bírót és ügyészt ismert, akik huszonöt évnyi szolgálat után is örömmel folytatták volna a munkájukat, de a kiszámíthatatlanság miatt inkább a nyugdíjas éveiket választották. Kiemelte, hogy fontos lenne egy fokozatos átmenet, hiszen ez egy rendkívül érzékeny rendszer, ahol "óriási felelősség" hárul a bírákra és ügyészekre. Nem lehet egyik pillanatról a másikra gyökeres változásokat eszközölni, hívta fel a figyelmet. Megjegyezte, hogy világszerte a bírók kiemelt javadalmazásban részesülnek, így a nyugdíjuk is általában magasabb, és a kormány feladata nem az, hogy csökkentse a jogokat, hanem hogy emelje az alacsony jövedelmeket. "Elismerem, hogy létezik egyfajta igazságtalanság" - tette hozzá, hangsúlyozva, hogy egy alacsonyabb nyugdíjjal rendelkező bíró nem lesz boldogabb attól, ha egy másik bíró kevesebb pénzt kap, és az ország problémáit nem ez a fajta pazarlás jelenti.
